Nanao lázad

Cím: Nanao lázad
Alkotó: Sid a fecske
Kelt: 2009.07.26
Párosítás: (csak utálás; RenIchi (Abarai RenjixKurosakiIichigo & KiraxHiasagi)
Fandom: Bleach
Műfaj: OOC, Paródia
Figyelmeztetés:Trágár Bészed, OOC
Korhatár: PG-13
Megjegyzés: -
Lekotor: Nameless

Mostanság már kurvára elegem lett a kapitányom faszságaiból. Neki luxus az, hogy néhány szaros papaírt átolvasson meg kitöltsön. Ő az a fasz, aki a kapitányom, Kyoraku Sunsui. Inkább hasonlít valamiféle hippire, mint kapitányra. Tény, amilyen lusta, olyan erős is, de eszem-faszom meg áll, hogy folyton én dolgozok helyette, ráadásul még zaklat is.
Ha nem jöttél volna még rá, a nevem Ise Nanao. A nyolcadik osztag hadnagya vagyok, bár inkább valami kikúrt titkárnőnek néznek a többiek.
Szokásomhoz híven a szobámban lazultam, mert ilyet is szoktam. Nem sűrűn, de szoktam. Egy könnyed kis metal albumot hallgattam, persze Élők világa béli lejátszón, amit a helyettestől vettem. Valamiért mostanság folyton a lázadásra gondoltam, milyen poén lenne, ha levehetném ezt a szar maszkot magamról, és megmutathatnám az igazi énem. Nem is rossz ötlet. Mi lenne, ha első lépésnek lebasznám a Kapitány fejét, hogy milyen lusta fasz? Azután pedig fejbe verném a könyvemmel, ami egy jól álcázott yaoi manga…
Fasz tudja, mit keresek én még itt, de komolyan. Tök vagány lenne a 11. osztagban szétverni mindenki fejét, vagy a hatodik osztagban folyton piálni Renjivel.
Ettől merőben hajmeresztő ötletem támadt: induljunk csak meg Renjiért meg Rangikuért inni egy jót.
Meg is indultam, és közben valami fasza kifogást kerestem, hogy elengedjen a drága jó kapitány.
- Ano… kapitány…- kezdtem szűziesen.
- Hmm, Nanao-chan, mi járatban, a szobámban?
- El szeretnék kéredzkedni az estére. – Csak szerényen…
- Hova megy az én egyetlen drága Nanao-chanom ilyenkor? – Inni bazd meg…
- Ano… ehh, ünnepelni…
- És kit, mit? Csatlakozhatok? – Az baszna be.
- Nos, kapitány úr, ez csak a hadnagyoknak szól…
- Ééértem. Hát, akkor jó szórakozást… – Ez az!
- Köszönöm kapitány, akkor majd…
- Reggelre azért érj vissza, és csak híján az alkohollal. – Kacsint rám.
- Értettem, jó éjt kívánok kapitány úrnak.
- Köszönöm Nanao-chan~
Ezzel elindultam ivótársakat keríteni, mivel csak az ökör iszik magában. Rangikuval nem volt gond, ő hamar búcsút intett ordibáló kapitányának, és jött utánam.
- Nanao, el sem hiszem, hogy te szervezel egy ivászatot.
- Kocsma túrát… egyébként is unom már ezt a szart magam körül…
- Kik jönnek még? – nézett rám remény telin.
- Renjire gondoltam, de adhatsz pár ötletet, kik jöjjenek még…
- Kezdjük Hisagival, ő nagyon szereti, ha meghívjuk, főleg a sok kapitány helyettesi szarság miatt, aztán Kira, Ikkaku, Yumichika, és Ichigo…
- Mi? Ichigo?! De hát ő még szaros…
- És? El sem hiszed, hogy miket művelnek részegen Renjivel… – Ezzel a perverz mosolyával mindent elárult nekem.
- Akkor jó. – mosolygtam egyet, és elkezdtük gyűjteni a népet.
Renjit megszökettük Byakuya és a jelentések karmaiból, Hisagit nem kellett sokat győzködnünk, Kira vonakodva, de jött velünk, Ikkaku és Yumichika rögtön rábólintottak.
Megindultunk az első kocsma felé, amit már ismertek a többiek. Nagyon jól éreztük magunkat, én Rangiku támogatásával mentem tovább. Ahogy az idő telt, úgy lettem egyre részegebb, és úgy lettem egyre feloldottabb. A kb. hatodik kocsma után szemtanúja lettem a Rangiku által említett, Renji és Ichigo rendezte műsornak, aminek a címe lehetne valami ilyesmi: Hogyan mutassuk ki elfojtott buzi ösztöneinket, vagy valami hasonló.
Ahogyan az órák teltek, úgy lettem szemtanúja egyre több meleg pár keletkezésének. Végtelenül sajnáltam, amikor Hisagi ledugta Kira torkán a nyelvét, bár még örülhettem is, hogy Rangiku nem kezdett el rám gerjedni.
Az idő telt, és én búcsút intettem, mikor talaj részegen a kapitányom hurcolt be a szobámba, és úgy, ahogy voltam, ágyba dugott.
De előtte megkaptam a fejmosást, amire mindössze annyit válaszoltam: Leszarom…

*

Ahogy teltek a hetek, a hónapok, egyre jobban kimutattam a fogam fehérjét. A papírmunkát már a kapitány csinálta, én pedig elkészítettem az első tetoválásom, piercingem, ami a kapitányomnak nem tetszett, sőt, még a főkapitánynak sem. Vagány volt.
De éreztem, hogy ahogy megváltoztam, azzal semmi különöset nem értem el, így megkértem Renjit, hogy tanítgasson, és ő készségesen tanított… de ezt is hamar meguntam, ezért nekiálltam a normális énem aktiválni.
Nekiálltam a kapitányommal jelentéseket írogatni, kevesebbet kocsmáztam, és a piercingem is kivettem. Lassan visszaálltak a dolgok. Bár sokkal többet káromkodtam, és sokkal jobban fegyelmeztem meg mindenkit. Ha úgy vesszük a dolgokat, ennyit megért a lázadó korszakom…

Ende