Cím: Éjszakai túra
Alkotó: Sid a fecske
Kelt: 2009.08. 01
Párosítás: RenIchi (Abarai Renji x Kurosaki Ichigo )
Fandom: Bleach
Műfaj: yaoi, romantikus
Figyelmeztetés: yaoi, OOC kicsit
Korhatár: Nc-17
Lekotor: Nameless
Kurosaki Ichigo türelmesen várta a közeli erdő szélén csapata többi tagját. Nem telt bele sok időbe, és megjelentek az első emberek: Renji és Rukia személyében, ez után Orihime, Chad és végül Ishida jelent meg.
Ichigo sóhajtott egyet, majd biccentet, jelezvén, mindenki itt van.
- Akkor indultunk is – mondta, majd elindult a többiek előtt. Felkapcsolta zseblámpáját, és lassan mindenki más is.
Hogy miért kellett zseblámpa? Mert éjszaka volt. Mivel Ichigo néhány nappal ez előtt előállt azzal az ötlettel, hogy milyen jó is lenne egy éjszakai túra a közeli vízeséshez, aminek már annyira nagy hírneve volt.
Az idő kellemesen hűs volt, tökéletes egy túrához.
Ahogyan az úton haladtak, egyre több, és egyre szebb növények vették körül őket. Az idő telt, és odaértek.
A levegő végtelenül friss volt, a holdfény megvilágította a tisztást, a víz és a vízesés pedig visszatükrözte azt, ezzel adva fényt a sok varázslatos látnivalóhoz.
Ichigo felsóhajtott, amint a kellemesen hűs szél arcába fújta a szilajlovak okozta porfelhőt. Mindenki hátrahőkölt a lovak látványától, csak két ember nem mozdult: Ichigo és Renji.
A lovak elvonultak, Ichigo pedig a tájat kémlelve megszólalt.
- Gyönyörű. – Hajába belekapott a szél, majd ismét megszólalt. – Túl csendesek vagyok. – Majd hátrapillantott. Amit látott, mosolyra késztette: Orihime és Rukia a földön hasalva kis nyulakat figyeltek, Ishida a holdat kémlelte, Chad pedig megindult a lovak hagyta útvonalon.
Renji őt figyelte, szemei csillogtak, Ichigo intett, hogy induljanak el a vízesés felé. Odaérve egy fa mögé rejtőzve megölelték, és megcsókolták egymást. Ichigo egy könnyed mozdulattal kibontotta Renji haját, majd beletúrt. A Hold ezüstös fényében, ez a vörös haj úgy esett Renji vállaira és hátára, mintha vérének vörös festéke folyt volna rá.
Halkan a fa tövébe feküdtek, s átadták magukat az érzékiség élvezetének.
Renji Ichigo mellkasát csókolgatta, majd alant kezdett el tevékenykedni. A fiatal helyettes halk sóhajt hallatott, amikor az idősebbik végignyalt már éledező férfiasságán, s tovább izgatta azt, amíg Ichigo egy erőteljes és férfias nyögés keretében el nem élvezett. Renji nem várta meg, míg Ichigo magához tér, beléhatol, majd mozogni kezdett. Testük egymásnak feszült, a Hold félig megvilágította izzadságtól nedves bőrüket. Egy – két hangosabb nyögést megengedhettek maguknak, de nem léphették át a határt. Édes és hosszú csókban forrtak össze, nyelveik szerelmes, vad táncot lejtettek. A beteljesedés pillanatában egymás nevét kiáltották, majd egymás karjaimban pihentek meg.
- Ichi… – szólalt meg Renji, félóra elteltével.
- Hmm? – nézett fel Ichi.
- Szeretlek – sóhajtotta, majd adott a narancsszínű buksira egy puszit.
Kis idő múlva, Ichigo is megszólalt.
- Én is szeretlek téged – mondta, s mit sem törődve azzal, hogy a szabad ég alatt vannak, álomba merült. Boldog volt, hogy végre megtalálta az igaz szerelmet.
Sid
