A Háromlábú macska

Cím: A Háromlábú macska
Alkotó: Sid a fecske
Kelt: 2009.10.31
Párosítás: -
Fandom: Saját
Műfaj: humor, misztikus,
Figyelmeztetés: nincsen
Korhatár: G
Megyjegyzés: Igazából Halloween alkalmából írtam, de jobb később mint soha. xD
Lekotor: Nameless

A boszorkányvilág egyik legünnepeltebb napjához érkezett London városa, a gyerekek nevetve rohangáltak az utcán, furcsábbnál furcsább jelmezekben. Október 31-e volt ez a nap.
Mindenki mosolygott lent az utcán, de nem is olyan fentebb egy macska zsörtölődött.
- Micsoda ostobaság. – Hangja rekedt volt, és halk.
- Ugyan Nessy! Ne csináld már, komolyan élvezhetnéd. Ezek a halandók évről évre nevetségesebbek.
- Fogd be, Idor!
- Ugyan miért fogná be, ha igaza van? – röppent oda egy kicsi fekete lény.
- Mi az, már te is megérkeztél? Utálom a rossz tündéreket!
- Nessy, ne mond ezt! Hiszen Emrit mindenkinél jobban utálod!
- Ettől független még utálhat téged is! – szólt közbe Idor.
- Te most akkor ki pártján állsz?
- Természetesen a sajátomén!
- Ch! – szólt közbe Nessy. – Eleget vitáztatok! Induljunk!
- Igenis kisasszony! – szólalt meg a vita duó lemondóan.
Útjuk nem volt kimondottan hosszú életű, ahogyan a legtöbb alakalommal sem az, hiszen egy seprű és néhány boszorkányismerős mindent megold.
Az út egy már javában havas erdőbe vezetett, ahol a fák a hó nehéz súlya alatt megroskadtak.
- Idor! Ne engedd a közelembe Emrit!
- Ugyan miért Lury? – vonta fel vékony, kecses, ámbár férfias szemöldökét a fiú.
- Mert ha az én közelemben van, a kisasszony közelében is van. Emri pedig csak egy úti patkány.
- Ha csak egy úri patkány vagyok, akkor miért van rám szükség?
- Pont azért, Emri barátom – szólt Idor -, nos, akkor indulhatunk?
- Nessy? – pillantott hátra Lury. – Nessy! Mit művelsz? – kiáltott hírtelen a macskára.
- Mi mást művelnék, mint aminek látszik, éppen eszem.
- De hát ő…
- Semmi baj, már úgy is idegesített. – indult meg a patkány.
- Hát akkor útra fel!
Ezzel folytatták útjukat. Az úton már kevesebb volt a hó, végül el is tűnt. Azon a helyen mindenki óvatosabban lépdelt, kivétel Emri, ki már jól ismerete az ott élő szörnyeket.
Ahogy az út a vége felé kezdett érni, úgy lett mindenki egyre izagatottabb. Hiszen ezen a napon úrnőjük ismét felveheti emberi alakját. Ennél nem is tudtak boldogabb dolgot elképzelni.
Megérkeztek hát a helyre, és felolvasták az ősi átkot megszüntető igézetet.
A háromlábú macska előlépett, és a varázslat megtörtént.
Nessy többet már nem volt macska, hanem ismét az a kislány, aki háromszáz évvel ezelőtt.

Vége.